A csatni egy indiai eredetű étel, gyakorlatilag egy szósz, amit főleg sült húsokhoz fogyasztanak, de tésztákat, rizst is fel lehet vele dobni. Én pl. camambert sajttal is szeretem, főleg a szilvásat.
Készen is lehet kapni, de ritkán. Keleti árukat áruló szakboltokban, ill. nagyobb áruházakban, ha éppen indiai napokat tartanak. De sebaj, mert aki lekvárt tud készíteni, az csatnit is! A csatni gyakorlatilag egy édes-savanyú alapon készített fűszeres lekvár, mindenféle gyümölcsöt fel lehet hozzá használni, ami csak megterem a kertben, mindenki használhatja a fantáziáját.
Az elején beszéljünk két dologról, ami gyakran feltűnik receptekben, szerintem hibásan.
Az egyik az olaj kérdése. A csatniba nem kell olaj. Punktum. A lekvárba sem teszünk.
A másik, hogy a legtöbb receptben szerepel a vízzel való felöntés. Tapasztalatom szerint a legtöbbször nem kell hozzá víz, a gyümölcs maga elég vizet tartalmaz, a hozzáadott vízzel csak a főzési időt növeljük. Ha kell bele víz, az úgyis látszik, miután beletettük a gyümölcsöt.
Ma épp egy sárgabarack-hagyma csatnit készítettem, íme a receptje:
Hozzávalók:
2 kg magozott sárgabarack
4 nagy fej hagyma (vörös vagy lila is lehet)
3 gerezd fokhagyma
30 dkg cukor
2 dl balzsamecet vagy borecet
só
gyömbér
koriandermag
mustármag
szegfűbors
curry por
római kömény
Elkészítés:
A recept alapja mindig ugyanaz, aztán ízlés szerint lehet tenni bele a gyümölcsöt, fűszereket.
A cukrot (lehet barna is, de az drága, és a végeredmény szempontjából szerintem mindegy) egy nagy fazékban felolvasztjuk, karamellizáljuk, majd felöntjük az ecettel.
Használhatunk sima ecetet is, ha nincs más, de a fentiek íze valamivel lágyabb. Két dologra kell figyelni: egyrészt felcsap az ecetgőz, ajánlatos nem belenézni. Másrészt a hideg ecet összerántja a cukrot, de ezzel nem kell vesződni, főzés közben úgyis feloldódik majd. Ezután mehet bele az apróra vágott hagyma és fokhagyma. Ez idáig az alaprecept, a továbbiakat már a lehetőségek és a fantázia alapján lehet variálni.
A sárgabarackot durván összevágtam, nem kell pépesíteni, hámozni, úgyis szétfő, egy kis darabosság nem árt neki. Mehet ez is bele.
Ezután már csak a fűszereket kell belerakni, ezt mindenki a saját ízlése szerint tegye. A nem őrölt fűszereket meg kell darálni, hogy ne ropogjon később a fogunk alatt. Ha van friss gyömbérünk, azt reszeljük bele, sokkal jobb, mint a szárított. Főzés közben nem árt kóstolgatni, mert a gyümölcs cukortartalmát előre nem tudjuk kalkulálni, így egy kis cukorral, ecettel lehet korrigálni az ízt. Ha valaki szereti a csípőset mehet bele egy kis csili is, de csak módjával. Kb. egy óráig főztem, míg lekvár sűrűségű lett. Sűrítő, tartósító anyagot nem tettem bele. Szokás szerint forró vízben sterilizált üvegekbe mertem még forrón, és hagytam lassan kihűlni. A tavalyiak közül sem romlott meg egy sem.
Tavaly ilyen csatnikat főztem:
- paradicsom-őszibarack
- cékla-alma
- alma-körte
- birsalma-hagyma
- szilva-hagyma
